Everest és Annapurna alaptábor beszámoló
Hegymászás
Olvasási idő: 10 perc
Gorza Anita
2026. március 18.
Everest Base camp és Annapurna Base camp túra beszámoló 2025. október-november.
Az alábbi blogbejegyzésben Gorza Anita beszámolóját olvashatjátok, akinek az erőnléti felkészülésében segítettem a túrájára.
Everest Base camp és Annapurna Base camp túra 2025 Október-November.
Október elején, a nagy esőzések, havazások, földcsuszamlások, tüntetések, gyújtogatások és kormányváltás után utaztam Nepálba. Katmanduból kezdtem, busz helyett terepjáróval kerülőúton a földcsuszamlások okozta útlezárások miatt Salleribe. Érkezés után átsétáltam a 30 percre lévő Phaplu-ba (2469m). Egyedül mentem túravezető (Guide) és teherhordó (Porter) nélkül.
Az első napon Ringmu-n (2730m) keresztül mentem fel szilákból épült egyenetlen, hatalmas lépcsőfokokon Taksindu-ba (3100m). Az akklimatizáció miatt választottam, hogy Phaplu-ból indulok, mivel a 2019-es Annapurna körtúrán volt szerencsétlenségem megismerni a magassági betegséget. Az éjszakát Nunthala-ban töltöttem 2200m-en. A szállások teaházban, amiket csak kiválasztottam útközben, vagy addig kerestem amíg szabad helyet nem találtam elfogadható áron. A lábaimban nagyon megéreztem a 13kg-os hátizsák és a legalább 1kg-os víz súlyát. Sokat sakkoztam a bepakolásnál, de nem sikerült kevesebbet pakolni. Az viszont jó volt, hogy a felkészülésemben profi segítségét kértem Dani személyében, aki nagyon jó választásnak bizonyult, mivel többek között túrázik is ezért pontosan tudta, hogy milyen gyakorlatokra lesz szükségem a felkészüléshez és folyamatosan koordinált és ellenőrizte a fejlődésemet. Az Annapurna körtúránál könnyebb hátizsákkal is nagyon szenvedtem, pedig azóta lumbális gerincsérvvel is megműtöttek. Tehát, nagyon örültem, hogy Dani tudta mit csinál, pedig csak 2 hónap állt a rendelkezésünkre.
A következő 2 napban ugyan az a lépcsőzés következett első körben Nunthala 2200m - Jubing 1680m – Kharikhola 2040m – Bupsa 2360m, itt töltöttem az éjszakát, végre zuhanyoztam és mostam is és megkóstoltam a Snickers pitét. Következő nap Bupsa - Puiyang 2730m – Pakhepani 2853m és Surke 2290m. Surke az utolsó falu, ahova járművön el lehet jutni, ezután csak állatokon vagy Porterek segítségével lehet feljuttatni az ellátást és minden mást a magasabb területekre.
Surke után rácsatlakoztam a Lukla-ból vezető túraútvonalra, ez a fő ótvonal mivel a legtöbben Luklába repülve kezdik a túrát. Ezen a napon Surke – Phakding 2640m – Monjo 2840m volt az útvonal. A legtöbben Phakding-ban szállnak meg, ezért és mivel nagyon időben voltam, Monjo-ig mentem. Ami azért volt szuper, mert a szállás pont a Sagarmatha Nemzeti park bejárata előtt volt, így még aznap este elmentem az ellenőrző ponthoz, hogy reggel ne kelljen sorba állni. Esténként a szálláson mindig előrendeltem a reggelit 6:30-ra, és 7-kor indultam útnak, így a csoportok előtt tudtam haladni egy darabig, mert hátizsák nélkül utol nem értek.
Az 5. napon Monjo-ból Namche Bazaar-ig (3440m) mentem, jobban viseltem a számtalan lépcsőfokot, mint gondoltam. Az edzés és a korábbi akklimatizáció sokat segített. Itt 2 éjszakát töltöttem. A köztes napon akklimatizációs túra gyanánt az Everest View Hotel-hez mentem fel 3880m-re. Időben kell elindulni, mert 10 óra után már felhők takarják be a hegycsúcsokat, ezért lemaradhatunk a kilátásról.
A következő napokban már magashegyi túra volt, így jóval lassabban haladtam, a javaslat 300-600m magasságkülönbség naponta, ezt tartottam is a magassági betegség megelőzése miatt.
A 7. napon Namche Bazaar – Khyangjuma 3550m, ahol elváltak útjaim a legtöbb csoporttól és túrázótól, akik Tangboche felé mentek a völgy másik oldalán, amíg mi többiek haladtunk tovább a Gokyo tavak felé. Át kellett haladni a Mong La Pass-on ami 3975m-en van, ezután vissza le Porthse Thanga-ba 3680m, ahol megszálltam éjszakára, elkerülve a tömeget. A kilátás teljesen megváltozott, itt már havas hegyek vettek körül.
8. nap Porthse Thanga – Porthse 3840m – Pangboche 3930m – Somare 4010m. Az út nagyrészében a hegyoldalban haladtam eszméletlen kilátással és persze lépcsőfokokkal minden irányba is. Somare-ban volt az első hidegebb éjszakám, de a hálózsákra még nem volt szükség, elég volt a paplan, ami a szálláson volt.
A következő napon Dingboche-ig mentem 4350m. Mivel minden 1000 méter felett kell egy akklimatizációs nap, így itt is 2 éjszakát töltöttem. Az akklimatizációs túra ezúttal a Nangkartshang Peak-hez 5083m-re. Ezt a napot könnyen akartam venni, ezért nem indultam el korán, mert itt már nagyon hideg volt és nem szerettem volna a szükségesnél többet szenvedni, megvártam a napsugarak melegítő hatásást, így a tömeget is lekerültem. A havazás miatt az utolsó negyed már havas sziklákon haladt. Mire felértem már csak pár ember volt fennt, a kilátás pedig lenyűgöző.
A 11. napon a legtöbb túrázótól eltérően, akik Dingboche-ből egyből Lobuche-ba (4910M) mentek én megszálltam Thukla-ban (4620m), a biztonság kedvéért. Próbáltam megtenni mindent, amit lehet, hogy a magassági betegséget elkerüljem, de minden szervezetnek megvannak a határai, bár ezúttal sokkal jobban bírtam, mint gondoltam. A sok Fokhagyma leves, ami elősegíti az akklimatizációt, a lassú haladás és a kemény felkészülés meghozta gyümölcsét.
A következő 2 napon Lobuche-ig mentem 4910m, majd Gorakshep-ig 5164m, ami az utolsó szállás az Everest Base Camp előtt. Ezek csak 2,5-3 órás túrák, így időben elfoglaltam a szállást. A Gorakshep-i szobám ablaka el volt zárva hóval, úgy 80%-ban, de legalább volt szabad szállás, ráadásul egész nap fűtöttek az étkezőben. Az érkezésem után, letettem a hátizsákot és elindultam a Kala Patthar felé. Kicsit haladtam fel a dombon, a második padig jutottam, ahol pihentem és élveztem a kilátást. A terep elég havas volt és éreztem, hogy választanom kell a Kala Patthar és az Everest Alaptábor között, így nem haladtam tovább felfele, hanem elindultam az Alaptábor felé. kb. 1,5 óra után elértem ahhoz a részhez, ami nagyon közel volt az Alaptábori sziklához, csak le kellett volna oda menni. Ahol megálltam, lehetett látni az Everest csúcsát, így ott is pihentem egy kicsit, megettem egy protein szeletet. Miközben élveztem a látványt valami rossz érzés fogott el mikor belegondoltam, hogy ha le is megyek a sziklához fotózkodni, akkor onnan majd fel is kell jönnöm, így úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább, hanem vissza indulok. Kiderült, hogy nagyon jól döntöttem, mivel elkezdtem nagyon gyengének és erőtlennek érezni magam. Megettem egy Snickers-et, de nem segített. Az arcom elkezdett zsibbadni és a fejem is fájt. Tudtam mivel állok szemben és nem pánikoltam, vissza mentem a szállásra, az étkezőben magamba erőszakoltam egy levest, és lepihentem. Tudtam, hogy másnap már le fogok menni, és mivel nem hánytam tudtam, hogy nem lesz nagyobb baj, ha nem haladok feljebb. Este elmentem vacsorázni, mert ott legalább meleg volt, a mellettem lévő asztalnál egymásnak mutatták milyen szép volt a naplemente a Kala Patthar-ról, sajnálom, hogy lemaradtam róla, de mindent nem irányíthatunk és így is sokkal könnyebb utam volt, mint amire számítottam, persze könnyűnek nem mondanám.
Az éjszaka nem tudtam rendesen pihenni, reggelire ettem 2 főtt tojást és elindultam lefele, ahogy haladtam úgy kezdtem jobban érezni magamat.
3 nap alatt értem vissza Surke-be ahonnan terepjáróval mentem Paphlu-ba és busszal Kathmanduba. Maga a túra 16 napig tartott és kb. 220km-t tettem meg.
Mire Kathmanduba értem az időjárás ismét rosszra fordult, sokak ragadtak fent több régióban is a hó fogságában napokig. Nekem nagy szerencsém volt, hogy időben eljöttem az Everest régióból, mert olyankor nincs repülő Lukla-ba se vissza és a terepjárók sem tudnak eljönni Surke-ból.
Átmentem Pokhara-ba, ahol megvártam míg kicsit javul az idő és elindultam Gandruk-ba busszal, bár nem bírta a gyenge vizes talajt és megadta magát, leintettük az arrajáró terepjárókat, hogy el tudjunk jutni Gangdrukba. Onnan koradélután elmenetem Komrong Danda-ba 2250m az Annapurna Alaptábor felé. Ezekben a falukban szálltam meg az út során: Komrong Danda 2250m – Lower Sinuwa 2016m – Himalaya 2920m – Machhapuchhre Base Camp 3700m. Az első pár napban délután esett az eső, utána már csak éjszaka esett, de nappal már korán felhők takarták el a kilátást.
A Everest túrán lévő lépcsők mennyisége eltörpül az Annapurna Alaptábor lépcsőinek mennyisége mellett, pedig ott is rengeteg lépcső volt. A teaházak itt téglából és betonból épültek és Dovan után már 6 fős szobák is vannak, míg az Everest régióban a falak olyan anyagokból vannak, amiket a porterek fel tudnak vinni a hátukon cipelve és leginkább 2 ágyas szobák vannak.
A Machhrapuchhre alaptábor már délben olyan felhős volt, hogy 5 méternél messzebb nem lehetett látni. Többen összebeszéltünk, hogy másnap reggel 4-kor elindulunk az Annapurna Alaptáborhoz megnézni a napfelkeltét, de aggódtunk az időjárás miatt. Szerencsére nem esett az eső reggel, igy elindultunk és bár a szuperkilátás elmaradt, azért így is nagy élmény volt. Aznap Lower Sinuwa-ig mentem vissza, 30 km-t hagyva aznap magam mögött.
Onnan elindultam a Muldai viewpoint-hoz, az első szakaszban ugyanazokon a lépcsőkön mentem vissza, majd újakat találtam. Az útvonal Lower Sinuwa 2340m – Chuile 2176m – Dobato 3426m – Muldai viewpoint 3637m – Nangge Thanti 2430m – Ulleri 2020m, innen terepjáróval, amit lealkudtam majdnem a busz árára mentem vissza Pokhara-ba ahol élveztem a pihenést. Ez csak 120 km volt 9 nap alatt.
Képek az Everest régióból:
