Kazbek élménybeszámoló
Hegymászás
Olvasási idő: 5 perc
Spergel Dániel
2026. szeptember 01.
Rövid összefoglaló a nyári Kazbek mászásról
Esőben indultunk fel a 3000 méteren fekvő Alti Hut irányába, ami mellett sátrazni terveztünk aznap. A Kazbek régóta érdekelt, és jó volt végre itt állni a lábánál, elindulva a csúcs felé vezető úton. A terv az volt, hogy az analóg géppel fotózok a mászás során végig, de az sajnos nemsokkal az indulás előtt megadta magát, így maradt a telefon.
A haladást nem csak az eső nehezítette, hanem a nagyjából 23 kilós táska is, amiben a következő pár napra szükséges összes felszerelés helyet kapott. Tudtam, hogy sok szintet kell majd megtenni nehéz zsákkal, így készültem rá elég tudatosan, de az elején így is meglepetésként ért. Szerencsére sikerült felvenni a ritmust, és az egész napos ázást leszámítva gond nélkül feljutottunk a táborhelyre. Éjszaka egy vihar vonult át felettünk, nem volt jó érzés a dörgésekre ébredni, de szerencsére így is sikerült vállalhatóan aludni.
Másnap jobb idő és kevesebb szint várt ránk, így könnyebb volt összepakolni és elindulni a Betlehemi ház irányába, 3600 méterre. A gleccseren nehezítette a haladást a nehéz hátizsák, de szerencsére nem okozott gondot a feljutás. A sátor felállítása után jöhetett egy kis kaja és a jól megérdemelt pihenés. Eredetileg aznap éjféli kelés után mentünk volna a csúcsra, de végül toltunk rajta egy napot a jobb időjárás miatt. Ezen az éjszakán már nem volt annyira pihentető az alvás.
A harmadik napon csak a gleccser aljáig mentünk fel akklimatizáció gyanánt. Ez a nap volt a mélypont számomra. Nehézkes volt a haladás, nem éreztem az erőt, és a fejem is fájt kicsit. Aggódtam, hogy ha ez így marad, lehet, nem lesz csúcsmászás. A kisebb hátizsákra váltás mindenesetre nagyon jól esett, ez kis vigaszt nyújtott. A táborba visszatérve gyengének éreztem magam, és étvágyam sem volt sok. Valamennyit sikerült ennem, majd ledőltem pihenni. Másfél órával később úgy keltem fel, hogy az összes kajámat meg tudtam volna enni, ezért el is kezdtem pótolni a sok elégetett kalóriát. Evés után jöhetett az alvás, mert másnap indultunk a csúcsra.
Éjfélkor szólt az ébresztő. Egy jó alvás után, mondhatni kipihenten keltem, és úgy éreztem, az előző napi aggodalmak maradéktalanul elmúltak. Háromnegyed egy körül indultunk el. Kellett egy kis idő, mire belerázódtam, és kicsit visszatértek az előző nap kételyei, de miután elértük a gleccsert, úgy éreztem, sínen vagyunk. Nem volt előttünk másik parti, velünk párhuzamosan egy szintén magyar páros haladt. A csúcs előtti meredek szakaszig fárasztó, de eseménytelen volt az út. A végén viszont akadt egy kis kihívás. A jegesebb körülmények miatt fix kötelek segítségével kellett mászni, amik nem voltak túl jó állapotban, és tudtuk, hogy mire lefelé jövünk, a többi csapat miatt nem fogunk hozzáférni a kötelekhez.
A csúcson pár percet töltöttünk, készítettünk néhány képet, és indultunk is le. Ahogy sejtettük, a köteleket teljesen elfoglalták az utánunk érkezők. Végül abban maradtunk, hogy a hófalon lemászva megyünk el ameddig tudunk, amíg újra nem lehet gyalog haladni. Ez a váratlansága miatt meglehetősen kalandos volt, de a korábbi hasonló tapasztalatok és az erőnlét itt is segített magabiztosan lejutni.
Az út vissza a táborhoz nagyon hosszúnak tűnt. Tűzött a nap, utolért az álmosság, és úgy érződött, sosem érünk vissza. A gleccser aljához érve ebből a monotóniából egy kisbusz méretű szikla aztán sikeresen kiszakított, amikor tőlünk alig egy méterre hirtelen elkezdett felénk csúszni a jégen. Szerencsére csak pár centit mozdult el végül, de az adrenalin elkezdett dolgozni. Végül közel 12 órás menetelés után értük el újra a Betlehemi házat.
A táborba visszaérve egy nagyobb pihenés után összepakoltunk, és visszaereszkedtünk az Alti Hut melletti rétre. Nem esett annyira jól a lemenet, de szerencsére nem fájt semmim, így nagy gondot nem okozott. Ezen az estén aludtam a legjobbat az egész út alatt. Az utolsó napon gyönyörű időben sétáltunk vissza a parkolóig, hogy aztán elinduljunk Kutaiszibe.
A túra a Hike&Tech szervezésében volt Csabival, aki végig nagyon profi módon vezette a csapatot.
