Monotonitás
Hegymászás
Spergel Dániel
2026. március 30.
Gondolatok monotóniáról és hegymászásról
A kaland nem a hegy lábánál kezdődik
Szombat van, a hátamon egy 15 kilós zsák, és épp a heti szintezős edzésemet csinálom. Az órámat azért figyelem, hogy a pulzusom 2-es zónában maradjon. Nincs dráma, nincs izgalom, csak a lépések és a légzés monoton ritmusa. A cél a grúziai Kazbek 5054 méteres csúcsa, de az expedíció valójában most, ezekben az órákban kezdődik.
A közösségi média hajlamos elhitetni velünk, hogy a hegymászás egyenlő a csúcson készült képekkel és a tökéletes kilátással. A valóság az, hogy a hegyen töltött idő az egész folyamatnak csak egy töredéke. Aki csak az eredményt akarja, annak szenvedés a felkészülés. A titok abban rejlik, hogy magát a folyamatot kell megszeretni.
Monotónia
A hegyekről sokaknak az adrenalin, a meredek jégfalak és a dráma jut eszébe. A valóság ezzel szemben az, hogy a hegymászás az esetek nagy részében csendes és monoton.
Az alapozó edzések során építjük fel azt a stabil bázist, amire a magashegyi teljesítmény támaszkodik. De a fizikai fejlődés mellett megjelenik egy ennél is fontosabb hatás, a mentális adaptáció.
Egy kétórás futás vagy egy hosszú hátizsákos menetelés megtanít befelé figyelni. Ilyenkor elcsendesedik a zaj, ez egy tisztán analóg élmény. Amikor ott vagy a hegyen, és órákig csak a jégcsákányod és hágóvasad hangjait hallod a havon és jégen, a korábban megszerzett monotonitástűrő képesség fog megakadályozni abban, hogy feladd a küzdelmet.
Hétköznapok
Sokan ott rontják el a felkészülést, hogy egyszerűen csak túl akarják élni az edzést ahelyett, hogy jelen lennének benne. Zenével, podcastokkal vagy a telefonjuk nyomkodásával tompítják a csendet, hogy gyorsabban teljen az idő. Pedig ez a felkészülés legfontosabb mentális tréningje.
Ha a hétköznapokban megtanulsz békét kötni az unalommal, a lassúsággal és az ismétlődéssel, akkor a hegyen is biztonságban leszel.
Amikor 4000 méteren, hajnalban, a sötétben már órák óta csak az előtted haladó ütemes lépéseit látod és hallod, a motiváció könnyen elfogy. A kitartás azonban nem, mert ismered és elfogadod ezt az állapotot, hiszen számtalanszor megélted már a hétköznapok során.
A csúcs csupán egy pont, egy pillanatnyi megálló. A valódi kaland akkor történik, amikor a századik ugyanolyan lépést teszed meg, és közben eltűnik a zaj a fejedből. Ezt az állapotot, ezt a folyamatot kell megszeretni ahhoz, hogy bármely csúcs elérhető legyen.
